SK:

Stretko sme mali ráno o 8:00 v Hrhove pri veľkej autobusovej zastávke. Zišli sme sa v trochu komornejšom počte 7. Prebehlo rozdelenie do áut a rýchlo sme sa presunuli do Čučmy na koniec obe. Po zaparkovaní áut a úvodnej fotke sme sa vybrali po zelenej turistickej značke. Úvod cesty bol trochu strmší, ale našťastie bolo po ceste zopár pekne vybudovaných oddychových zón s lavičkami a stolom. Takéto strmé a menej strmšie stúpania sa po celej dĺžke túry striedali. Od druhej oddychovej zóny sa začali objavovať aj pozostatky zimy v podobe snehovej pokrývky a čím vyššie sme stúpali, bolo snehu stále viac. Dlhšiu prestávku sme si dali pri chate Volovec. Odkiaľ sme k cieľu pokračovali tak trochu obchádzkou, hlavne kvôli množstvu snehovej pokrývky. Na skalisku sme nacvakali rýchlo zopár fotiek, pokochali sa výhľadom na Tatry a Kráľovu hoľu, prezliekli do suchého a dali si aj nejaké zaslúžené občerstvenie. K chate Volovec sme zostúpili klasickou trasou po zelenej turistickej trase. Pri chate sme sa ešte trochu poopaľovali a napokon už známou trasou vybrali späť k autám. Po ceste sme samozrejme opäť využili pohodlie oddychových zón aj na občerstvenie. 🙂 Túru sme uzavreli príjemným posedením v jednej reštaurácii v Rožňave, odkiaľ už každý šiel svojou cestou. Bol to nádherný slnečný deň strávený v kruhu skvelých ľudí. 

HU:

A találka reggel 8-ra volt betervezve a nagy buszmegállónál Görgőn. Igaz nem voltunk sokan, csak heten, de egy nagyon szép napnak álltunk elébe. Nemmaradt más csak beugrálni az autókba és nekivágni az útnak. Az autókat Csucsom falucska végén hagytuk leparkolva. Egy gyors közös fotó után neki is vágtunk túránknak. Rögtön az elején egy picit meredek volt a terep, de szerencsére, út közben lehetőségünk volt megpihenni az erre elkészített pihenőhelyeken, ahol lócák, de asztal is várt ránk. Ezek a meredek és kevésbé meredekebb emelkedések az egész úton végig kisértek minket. A második pihenő helytől már mutatkozott a tél ereje is, egyre masszívabb hótakaróval. Egy hosszabb pihenőt a Volovec kunyhónál iktattunk be, ahonnan a csúcsnak egy kisseb kitérővel vágtunk neki. A Pozsálón kattogtattunk egy pár fényképet, gyönyörködtünk a kilátásban, gyorsan szárazba öltöztünk, és betörtünk egy kis kaját is. Visszafelé a kunyhóhoz már a klasszikus zöld úton haladtunk, ahol még belefért egy kis napozás is. Innen már a jól ismert úton vettük az autókhoz az irányt. Természetesen még kihasználtuk a pihenő helyek luxusát, hogy egy picit leüljünk, és természetesen felfrissüljünk.  A túránkat egy Rozsnyói étteremben zártuk le, ahonnan már mindenki a saját útján fojttatta. Ez egy gyönyörű nap volt nagyon kellemes emberek társaságában.